Szeghalom város

Adatok

Régió: Dél-Alföld
Megye: Békés megye
Lakosság: 10151 fő
Terület: 217.13 km²
Népsűrűség: 46,75 fő/km²
Rang: város
Körzet hívó: 66

Fekvése

Szeghalom Békés megye északi részén, a Berettyó és a Sebes-Körös deltájában fekszik.

Megközelíthetősége

Vonattal a MÁV 127-es számú Körösnagyharsány–Vésztő–Gyoma-vasútvonalán és a 128-as számú Békéscsaba–Kötegyán–Vésztő–Püspökladány-vasútvonalán közelíthető meg. (A két vasútvonal Vésztő és Szeghalom között közös nyomvonalon fut.) Vasúton Füzesgyarmatfürdő, Vésztő és Körösladány határolja.

Története

Mintegy 7 ezer éve lakott hely. Az első írásos emlék az 1067-es keltezésű Zástyi apátság alapítólevele, amely szerint Péter comes az apátságnak adományozta a falut. Kétségtelen, hogy Szeghalom Békés megye legrégibb települése, hiszen már a honfoglalás idején is létezett. Erre utal Anonymus a Gesta Hungarorum XXVIII. fejezetében, amikor az; írja: "Tas és Szabolcs vezérek lovasai, a szerepi mocsár irányából jőve Szeghalomnál (Zeguholmu) akartak átkelni a Körösön..."

A 13. századi krónikák szerint Szeghalom főesperességi székhely. A 15. század végétől vámszedő joggal felruházott mezővárosként szerepel. A török uralom idején a település a Nadányi család birtokába került, így, ellentétben a megye más helységeivel, megőrizte színtiszta magyarságát.

Szeghalom címerének mindmáig fennmaradt legfontosabb motívumai a honfoglaló Barsa nemzetségtől eredő, két egymással szemben úszó hal, már ebben az időben megjelenik és az 1711-es visszatelepülés idején a község önálló pecsétjén is szerepel. A közismert formája a későbbiek során alakul ki, ezen a Nadányiaktól származó két sárkány alak tartja a kékszínű pajzsot a benne úszó halakkal, fölötte koronával.

Az évezredek során a Nagy- és Kis-Sárrétet elválasztó szárazulat többször benépesült. A végleges letelepülés évszáma 1711, s ezt követően rövidesen Békés után a megye második legnépesebb helysége. A tiszta református népesség 1715-ben templomot és iskolát épített magának. (A mai templom 1784 és 1794 között épült fel.)

A 19. század elejétől, a felvilágosodás és a reformkor hatására, megindult a polgári fejlődés a falu értelmiségének vezetésével. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiben több mint 200 szeghalmi ifjú vett részt. A 19. század közepétől az első világháború kitöréséig tartó időszak a település életében a civilizációs fejlődést hozta el. Megkezdődött a Sebes-Körös és a Berettyó szabályozása (1854). 1884-ben új épületbe költözött a községháza (D'Orsay-kastély), 1885-ben megnyitotta kapuit a Simay Kisdedóvó. A gazdaság fellendülésében nagyon jelentős szerepet játszott, hogy 1891-ben megindult a közlekedés a Gyoma-Nagyvárad közötti vasútvonalon.

Az 1914-ben kirobbant háború ezt a fejlődést derékba törte. A háborús évek, az 1919-es események és Trianon megrázkódtatásai után nagy változást a helyi építkezések és a középfokú oktatás megszervezése hozott. A 20-as években megindult gazdasági, kulturális, egészségügyi fejlődés világosan mutatta, hogy ez az ősi település a várossá fejlődés útjára lépett. Közel két évtized alatt kövesutak, közúti híd, középületek (adóügyi hivatal, posta, járásbíróság stb.), iskolák épültek. 1926-ban, Péter András gazda hagyatékából, megnyitotta kapuit a gimnázium. Az Oncsa lakásépítő programja keretében kialakult az Újtelep. Ekkor jött létre a villanycentrálé, mely egy időben Füzesgyarmatot is ellátta. Ezt a nagyléptű fejlődést az újabb háború közeledése szakítja meg. A hadviselés okozta anyagi károknál sokkal jelentősebb a szellemi értékek elvesztése. A második világháború után Szeghalom életében ugyanazok a történelmi események zajlottak le, mint az ország bármelyik településén, korábbi központi szerepe sok tekintetben elhalványul, nyoma sincs a városias fejlődésnek.

Változást az 1960-as évek hoztak, a vidék iparosításának jelszavával több üzem települt ide. Az 1970-es években kezdődött a lakótelepek építése többszintes épületekkel, s a várossá válás siettetésére számos középület létesült (oktatási, egészségügyi, kulturális és szolgáltató egységek).

1984-ben Szeghalom végre elnyerte a városi rangot, bár – a fejlesztések ellenére – nem voltak még adottak a várossá válás igazi feltételei. Az elkövetkező évek gazdasági nehézségei miatt az előrehaladás újra lassúbb üteművé vált. Főként az infrastruktúra fejlesztésében maradt le a kívánalmaktól a település, ami mind a mai napig kihat a város életére. A rendszerváltás óta ezekből a gondokból néhány már megoldódott (vezetékes gáz, piaccsarnok, szeméttelep korszerűsítése, ivóvízprogram, csatornázás, telefonhálózat, kábeltelevízió, utak, járdák építése).

Napjainkban változások sora járult hozzá a település arculatának kedvező alakulásához, több középületet korszerűsítettek, felújítottak, miközben a vállalkozói szféra is jelentős létesítményekkel gazdagította Szeghalmot. A Sárrét hagyománytisztelő "fővárosa" jelent formáló és jövőt építő törekvései mellett, méltóképpen őrzi, becsüli történelme során szerzett anyagi és szellemi értékeit

Nevezetességei

Szeghalom, Kárász-kastély

Wenckheim-D'Orsay-kastély
Sárréti Múzeum és Kiállítóterem (Simay János polgárház)
Kárász-kastély (Leánykollégium)
Római katolikus templom
Református templom
Református presbitérium és magtár
Régi református iskola
Kossuth Lajos-szobor
Tildy Zoltán-szobor
Baross utcai díszkút
Zsidó temető, a füzesgyarmati út mellett
Fa harangláb
Péter András sírkápolna
Kunhalmok

Híres szeghalmiak

Szeghalom neves szülöttei

Szisz Ferenc (1873 – 1944) magyar származású francia autóversenyző, az első Grand Prix verseny győztese
Szabó Imre 1877. munkaügyi és népjóléti miniszter, szociáldemokrata politikus. 1919-ben az SZDP vezetőségi tagja lett, 1920. jan.-tól a Népszava kiadója, 1927-től felelős szerk.-je.[1]
Mező Imre 1932. zeneszerző, zenei szerkesztő, a Zeneműkiadó Liszt Ferenc-összkiadásának gondozója.
Fésüs László 1939. Az állatorvos-tudomány doktora (1988). Az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet főigazgatója.[[2]]
Vári Juliánna 1967. festő

Szeghalom neves lakói

Dapsy Gizella, (Nil) költő,író, (1885-1940) óvónő ´volt Szeghalmon.[[3]]
Tildy Zoltán (1887-1961) későbbi köztársasági elnök, aki 1933-1946 között itt volt lelkész

Testvérvárosai

Trasaghis, Olaszország (1997)
Kalotaszentkirály, Románia (1994)
Scheibbs, Ausztria

Következő községek

További községek